"A Macskanőt tehát csak akkor nézzétek meg, ha vezekelni akartok valamilyen nagyon súlyos bűneitekért, vagy ha szimplán mazochisták vagytok magatokkal szemben. Amúgy semmilyen körülmények között."

Két féle színész létezik a világon: az egyik, amelyiknek teljesen mindegy, hogy milyen szerepet osztanak rá, mert hitelesen adja elő azt, és a kisujjából kirázza, a másik pedig az, akire rá kell adni a megfelelő karaktert, és csak akkor tud igazán színészkedni.

Utóbbi között tartom számon Halle Berry-t is. Példa: 2001-ben a Szörnyek keringője című Marc Forster filmért Oscar díjat kapott, rá három évvel viszont egy olyan alkotással próbálja nem elfeledtetni magát, mint a Macskanő.

Olyan, mintha egyik pillanatról a másikra elfelejtett volna színészkedni, amit lehetetlen tartok, de 2004-ben mintha ez történt volna. Olyan ez, mint egy matekképlet: ha hibás maga a képlet, akkor a legbrilliánsabb elméjű matematikus sem tud vele mit kezdeni.

Az persze tagadhatatlan, hogy Berry remekül néz ki a filmben, és nem egy férfiszívet megdobogtatott az a jelenet, amikor felvette a macskaszerkót, az illúzió azonban hamar tova szállt a botrányos kosárlabda jelenet után..

Ennek gyümölcse később az Arany Málna díj lett, de ez egy másik sztori.

Induljunk a legalapvetőbb problémáktól: Ha ebben az évben forgatták volna a Macskanőt, azt kell mondjam, tuti elmentem volna rá moziba. Érdekes az alaptörténet, ugyanakkor kissé rejtélyes és érdekfeszítő, ahogy Halle Barry és Sharon Stone is.

De! Az első nyersanyag, vagy leforgatott jelenet megtekintése után hogy nem jöttek rá a Warner fejesei, hogy erre nemhogy 100 millió dollárt nem lehet adni, de kettőt se! Pitof, a film rendezője új szintekre emelte a dillettantizmust: konkrétan kijelentem, ilyen rossz operatőri és vágási munkát még életemben nem láttam.

Olyan érzetem van, mintha az egész film csak azért készült volna el, hogy a nézőt meghánytathassák. Persze így már értem, miért adtak erre 100 millió dolcsit. A bevétel ehhez képest persze elenyésző volt, nem meglepő módon.

Az ismert színészek rendre életük legrosszabb alakítását nyújtják, a romantikus szál borzalmas, teli van ostoba és nevetséges bakikkal, de a Macskanő sajnos így sem kerül be az "olyan rossz, hogy már jó" kategóriába, a borzasztó New York-i felülnézetekről már jobb, ha nem is beszélüni.

A Macskanőt tehát csak akkor nézzétek meg, ha vezekelni akartok valamilyen nagyon súlyos bűneitekért, vagy ha szimplán mazochisták vagytok magatokkal szemben. Amúgy semmilyen körülmények között.

Értékelés: 10/2

 

Megosztás a facebookon