"A horrorjelenetek 70%-a működik, a színészek el tudják hitetni, hogy tényleg egy családként funkcionálnak, és a "házi kamera" stílus is ugyanolyan jól működik, mint az elsőben."

Valószínűleg minden filmszerető ember emlékszik arra az évre, amikor elkészült az egyik legmaradandóbb és legfélelmetesebb horror alkotás ever, a Parajelenségek. Akkor nem csak a vásznon és a képernyőn keresztül éreztük azt, hogy itt valami teljesen új műfaj születik a horror kategórián belül, de emellett kiválóan szórakoztunk is, a low-budget költségvetés és a névtelen színészek pedig még jobban hozzáadtak az élményhez: így nem volt kétséges, hogy előbb-utóbb a folytatás is megszületik.

Ez volt az Újabb Parajelenségek és némileg egy nagyon érdekes előzményfilmet láthatunk. A történet ezúttal nem Katie és Micah félelmetes kalandjait helyezi középpontba, bár ők is feltűnnek az események folyamán, hanem előbbi pár női tagjának testvérét üldözi. Ám ezúttal az egész családot és annak házikedvencét is feketelistára tette a démon.

A helyzet az, hogy semmi újat nem adott, ami az első részben ne lett volna, de még csak olyan érzésünk sem volt, mintha a közelébe érne az első résznek, mégsem lehet rá haragudni. A Paranormal Acitivity filmek nagy része kimerül abban, hogy leesik néhány serpenyő, becsapódik egy-két ajtó, a befejezésben pedig megszáll a démon valakit, de ha rávesszük magunkat, hogy megnézünk egy PA-t, ezeket el kell fogadnunk és tovább kell lépnünk.

Aki eredetiséget vár, másnál kopogtasson, viszont aki még mindig vevő ezekre a félelemforrásokra, amik kimerülnek az előbb említettekben, nyugodtan nézze meg a második részt is! Viszont azt is meg kell említeni, hogy a sok borzongáson kívül unalmasabb részei is vannak a filmnek, ami leginkább akkor érződik, amikor bemutatják a családot.

Itt ugye sokkal többen vannak, mint az első részben és minden embernek több időt is szenteltek, ezek a részek pedig nem sok izgalmat tartogatnak magukban. A dolgok akkor kezdenek érdekessé válni, amikor valaki vagy valami betör hozzájuk, viszont nem visz el semmit, csak felforgatja szinte az összes mozdítható tárgyat, ami csak a házban van.

Ekkor döntik el, hogy felszereltetnek néhány kamerát, hogy megtudják, mi folyik a háttérben. Az alapötlet tehát teljesen ugyanaz, azt viszont már egyáltalán nem értettem, miért csak akkor nézik meg a felvételeket, amikor felriadtak különös hangokra vagy furcsa jelenségeket tapasztaltak. Nem az lenne a normális, ha már pénzt és időt áldoztak rá, hogy megnézik a videókat?

Kár, hogy a befejezés is lényegében ugyanaz, mint az első részben, pedig annak ellenére, hogy akkora eredetiséget már nem tudott volna felmutatni, mint elődje, de egy ötletesebb lezárást azért megérdemelt volna. A Paramount-nak is annyira megtetszett Oren Peli alkotása, hogy rögtön be is szállt a projektbe, az úriember, sokak szerint a modern horrorok nagymestere, viszont itt már csak produceri kreditet kapott, a rendező Tod Williams lett.

Vivis Colonbetti, az ördögűző és kicsit furcsa dada karaktere olyan szinten felesleges, mint halottnak a csók, semmi értelme nem volt, hogy őt is bevonják a történetbe, ahogy a tinédzser lány viselkedése sem volt teljesen normális, mivel gyakran ő egyedül merészkedett le a szellem járta házba, ahelyett, hogy szólt volna bármelyik más családtagjának. (Persze ez gyakori a horrorfilmekben, hogy a legfélősebb tinilány, aki nyári munkaként egy furcsa családhoz szegődik dadaként, különös hangokat hall a vérrel áztatott pincében és egy nagy petróleumlámpával és néhány szentjánosbogár társaságában megy a rémisztő hangok és a biztos halál útja felé).

Összefoglalva, furcsa kijelenteni, de a horrorjelenetek 70%-a még működik, a színészek el tudják hitetni, hogy tényleg egy családként funkcionálnak, és a "házi kamera" stílus is ugyanolyan jól működik, mint az elsőben és sokat hozzátesz ahhoz, hogy úgy érezzük, nem csak egy mindennapos horrort, hanem egy família félelmetes kálváriáját látjuk. Soha rosszabb folytatást!

Értékelés: 10/7

 

Cím:  Újabb parajelenségek

Rendező:  Tod Williams

 

 

 

Megosztás a facebookon