Kritika: The Babadook (2014)

"Jennifer Kent elsőfilmes rendező végre megmutatta, hogy a közönség igen nagy része mára már nem azért ül be egy horrorfilmre, mert vért és levágott fejeket akar látni. Egy horrorfilmnek is ugyanolyan történettel, forgatókönyvvel és színészi játékkal kell operálnia, mint a többi műfajnak, és néha a kevesebb is elég."


Jennifer Kent elsőfilmes rendező végre megmutatta, hogy a közönség igen nagy része mára már nem azért ül be egy horrorfilmre, mert vért és levágott fejeket akar látni. Egy horrorfilmnek is ugyanolyan történettel, forgatókönyvvel és színészi játékkal kell operálnia, mint a többi műfajnak, és néha a kevesebb is elég.

A The Babadook című ausztrál filmben csekély vérmennyiség van a többi társához képest, ezen az alkotáson a hangsúly a feszültségen és a borzongáson van. Fontos kiemelnem, nem a félelmen, hanem a borzongáson.

Tudni illik, nem vagyok egy nagy horror fan, sőt, elkerülöm őket, aminek két oka van: egyrészt rohadtul meg tudok ijedni egyes dolgokon, másrészt pedig minél több horrorfilm készül, mert egyre több készül, annál unalmasabb klisék és hangeffektek vannak becsempészve.

Az idei év egyik legrosszabb ilyen műfajú filmje az Annabelle volt. Nem is akarom nagyon kifejteni, a lényeg csak annyi, hogy nagyon gáz volt, mikor az amúgy is nem hosszú filmben a századik ajtócsapástól még azt várták, hogy megijedjen a néző.

Nyugodtan kijelenthetem, a Babadook esetében ilyenről szó sincs. Mint már említettem, Jennifer Kent rendezőnőnek még nem volt nagy filmes tapasztalata, az IMDb oldalát megnézve csak egy-egy rövidfilm és sorozat készítésében vett részt, ezzel a filmmel azonban még évekig garantáltan fognak emlékezni a nevére.

Én hatalmas csalódásként éltem meg, hogy nem vetítették a moziban, mondjuk nagyon nem lepődtem meg tőle, de mégiscsak élvezetesebb lett volna egy mozivásznon látni, mint 1080p-ben egy laptop monitorján. Magyarul rá voltam kényszerítve, hogy torrenten nézzem meg.


Iszonyat jó rendezés forgatókönyv után még nincs vége a pozitív dolgoknak: nem sok szereplő van a filmben, de az anya, Essie Davis, és a fiú, Noah Wiseman konkrétan a hátukon viszik el a filmet. Én kijelentem, hogy évek óta nem szerepelt még ilyen jól gyerek egy filmben, Davis pedig egyszerűen lehengerlő volt, na meg persze rémisztő..

Amelia egyedül él kisfiával, Samuel-el, akinek apja akkor halt meg, amikor ő megszületett, miközben a kórházba mentek. A nő ezt a tragédiát rengeteg év múlva sem tudja elfelejteni, ráadásul Samuel-nek viselkedési problémái vannak.

Egy nap talál egy Babadook című könyvet, amit anyja fel is olvas neki, ám kiderül, nem csak egy egyszerű mesekönyvről van szó, mert Babadook szinte maga az ördög. Megkeseríti és megőrjíti a két ember életét, akik egyre jobban elszigetelődnek egymástól, a film végén ráadásul egy nagy csavar is van.

Értékelés: 10/8