"Kigondoltak egy rengeteg lehetőséggel teli történetet, de azt nem úgy írták meg, nem úgy vitték filmre, hogy az tényleg érdekfeszítő legyen. Legalábbis számomra. Nem baj, hogy lassú, nem (nagy) baj, hogy néhol leül, de azt már nem tudom megbocsátani neki, hogy a befejezést tulajdonképpen elintézik egy „mostantól újrakezdünk mindent” mondattal."

A 45 év baromira sok érdekes, helyenként jobb, ha megválaszolatlan kérdést feszeget és elképesztő mennyiségű emberi érzelmet, érzést ad át a nézőnek. Egy katartikus, letaglózó élmény…. is lehetett volna, ha Andrew Haigh nem gondolja azt, hogy elég, ha minimalista módon, bármiféle próbálkozással a néző érdeklődésének fenntartása érdekében egyszerűen csak elénk teszi a filmet: tessék, itt egy történet, egy forgatókönyv, színészek, és nincs is másra szükség.

Szoktam mondani egyes szókimondó alkotások esetében, hogy nincs benne körítés, a 45 évnél pedig vicces módon pont ezt hiányoltam. Haigh úgy tett ezzel a filmmel, mintha egy egyszerű alma lenne. Az alma (jórészt) finom részét megesszük, a csutkát pedig otthagyjuk. Haigh otthagyta, és ebből lett a 45 év, hiszen pont azokat a részeket hagyta ki, amik igazán szívtépőek lettek volna.

Egyáltalán nem mondanám rossz filmnek, már azért a rengeteg morális és erkölcsi kérdés miatt sem, amit annyiszor, kimondatlanul is, de körbejárunk a film során. Igen, valóban elgondolkodtató, valóban meggyötri egy kicsit a lelket, de rettentően egyénfüggő, hogy ki hogyan reagál erre a nyugodt hangvételű, lassú folyású filmre.

A nézők és a kritikusok egyöntetűen remeknek titulálták, én egyszerűen a jó jelzőt tudnám adni neki. Kezdjük ott, hogy a játékidő 93 perc, én viszont, ha büszke vagyok rá, ha nem, nem tudtam egyben végignézni. Az ok, hogy egyszerűen nem kötött le.

A műfaj dráma és drámát kaptam. Hol itt a bibi? Az, hogy a forgatókönyv semmit nem tesz meg azért, hogy ez egy érdekes mű legyen. Pedig az alaptörténet nagyon is izgalmas és rengeteg potenciált rejt magában.

A hamarosan 45. évfordulójukat ünneplő pár, Kate és Geoff egy levelet kapnak, amely teljesen kizökkenti őket addigi, nyugodt mederben folyó életükből. A levél szerint annak a nőnek találták meg nemrég a holttestét, aki Geoff barátnője volt cirka ötven éve.

Kimondatlan érzelmek és fájdalmak. A férfi úgy gyászolt, hogy igazából nem gyászolt. Valószínűleg találkozott Kate-tel, talán szerette is, de nem vagyok benne biztos, hogy ő volt a nagy Ő, akivel az egész életét akarta leélni. Talán annak az űrnek a betöltésére volt jó, amit az a bizonyos barátnő hagyott maga után. Ebbe belegondolni pedig.. rettentő érzés.

Idegesítő, hogy ez a két ember egyáltalán nem osztja meg egymással az érzéseit, és ezáltal a nézővel se. Gyakran csendben ülnek, olvasnak, esetleg teljesen jelentéktelen dolgokról beszélnek egy kicsit, szóval a film hagy időt arra, hogy átgondoljuk az addig történteket.

Na de az egész játékidőn keresztül? Ez azért kicsit sok. Határozottan viszont a pozitív dolgok közé tartoznak a színészek, különösen Charlotte Rampling, aki teljesen megérdemelten kapott jelölést az Akadémiától, ha esélye nem is sok van.

Rampling és a páros férfi tagja, Tom Courtenay arcjátéka, mimikája kissé segít abban, hogy eligazodjunk ebben az igazán nagy érzelmi pókhálóban, mindketten remekül hozzák már csak a lélegzetvételükkel is a karaktert és minden pillanatban érezni, hogy mennyire is átszellemültek, mennyire is egy igazi házaspárként viselkednek, ahol a tűz már csak parázslik, de hát 45 év után kevés tűz van, ami tényleg lobog.

Összefoglalva: Haigh és David Constantine biztonsági játékot játszott. Kigondoltak egy rengeteg lehetőséggel teli történetet, de azt nem úgy írták meg, nem úgy vitték filmre, hogy az tényleg érdekfeszítő legyen. Legalábbis számomra. Nem baj, hogy lassú, nem (nagy) baj, hogy néhol leül, de azt már nem tudom megbocsátani neki, hogy a befejezést tulajdonképpen elintézik egy „mostantól újrakezdünk mindent” mondattal.

Viszont az érdemeit sem vitathatom, remek alakításokat, szép képeket és igazán fontos kérdéseket feszegető jelenetek köszönhetünk a 45 évnek.

Értékelés: 10/6

 

Megosztás a facebookon