Végre apropója is van annak, hogy körülnézzek az idei rövidfilmes termés között, hiszen Deák Kristóf Mindenki című kisjátékfilmje is jelölt a 89. Oscar-gálán. A hajnali két órakor kezdődő díjátadó nagyjából felénél oszthatják majd ki a szobrocskát, szóval lesz izgulnivalónk bőven.

Addig is nézzük meg, kik a Mindenki versenytársai és milyen esélyei vannak a magyar filmnek.

Ennemis intérieurs

Ha a fogadóirodák jóslatait nézzük, a legesélyesebb jelölt az öt közül a francia Ennemis intérieurs, mely kétségkívül a legfajsúlyosabb a kategóriában, hiszen egy algériai születésű férfiről szól, akit francia állampolgársági kérelme miatt hívatták be. Az ’50-es években született, amikor Algéria még Franciaországhoz tartozott. Hogy egy remek film címével éljek, puszta formalitásnak tűnik az egész, azonban a kihallgató egyre inkább „szükségtelennek” tűnő kérdéseket tesz föl és úgy állítja be a férfit, mintha bűnöző lenne.

A film kicsit kiegyenlíti a Silent Nights című, szintén ebben a kategóriában jelölt katyvaszt, mert amíg annak egy kifejezetten káros üzenete van a bevándorlókkal kapcsolatban, ez a film rengeteg tévhitet és hazugságot mutat meg. Egy nagyon feszült és kemény félórát láthatunk, melyben a nagy végkifejlet eléggé kiszámítható, de mégis érdekes az az út, amelyik elviszi a főszereplőt ahhoz, hogy ezt a lépést megtegye.

Nagyon komoly rivális, persze kérdéses, hogy az Akadémia inkább a szívet melengető, kedves történeteket vagy a fő kategóriákhoz hasonlóan a kemény drámát preferálja majd jobban. Reméljük, hogy az előbbit.

 

Timecode

A szekció legmeglepőbb filmje, melynek a látszólagos cselekménye mindössze annyi, hogy két biztonsági őr, Luna és Diego az unalmuk kellős közepén maguk és egymás szórakoztatására elkezdenek táncolni. Először külön-külön, majd együtt.

A legérdekesebb ebben a mindössze 15 perces kisfilmben, hogy parányi történései ellenére rengeteg mindenről szól és rengeteg minden juthat az ember eszébe a nézése közben. Minden embernek vannak álmai, céljai, amiknek nagy részét az életében nem tudja megvalósítani, ahogy valószínűleg Luna és Diego sem valósította meg, hiszen akkor nem itt lennének.

Talán mindketten táncosok akartak lenni gyerekkorukban? Mik voltak a vágyálmaik? Miért kerültek ide? Vagy egyszerűen csak céltalanul tengődnek? Rengetegen élünk úgy, hogy közben nem is élünk igazából. Aztán valakinek eszébe jut, hogy élhetne egy másik életet, valakinek pedig nem.

Számomra egy nagyon érdekes, tanulságos kis mese volt és még a rövidfilmek létjogosultságát is tökéletesen megmutatta. Mindazonáltal nem hinném, hogy nekiadják a díjat.

 

Silent Nights

Eljutottunk ide is. Nem tudom, hogy csak bennem váltott-e ki ilyen negatív érzelmeket a film, de például az IMDb értékelések szerint nem, ugyanis Oscar-jelölt film révén 6 pont alatt van, ami nem egy túl jó átlag mondjuk a Mindenkihez hasonlítva.

A gond ezzel a filmmel, hogy egész egyszerűen buta. Az egy dolog, hogy önmaga sem tudja, miről akar szólni. 30 perc alatt bedob mindenféle bugyuta, előkészület nélküli tragédiát, amik a szereplőinkkel megesnek, és ehhez nekünk még sajnálni is kellene őket.

A történet egy önkéntes dán lány és egy ghánai menekültről szól, akik szerelembe esnek, de a kapcsolatuk nem pont úgy alakul, ahogy azt elképzelték.

Tényleg úgy kell elképzelni ezt a filmet, mint egy kliségenerátort, ami minden ötödik percben előhúz valami drámát a tarsolyából. A gond ott van, hogy ezek olyan emberekkel történnek, melyek sorsa semennyire se érdekelt. Nyilván egy rövidfilmről van szó, nem lehet a bevezetés 30 perces, ha maga a film is annyi, de olyan felszínes munkát végeztek a karakterekkel, hogy már ott elbukott az egész alkotás.

Maradjunk annyiban, hogy nem ez a film fogja elvenni a Mindenki Oscarját, ha egyáltalán elfogja valaki.

 

La Femme et le TGV

Ahogy a Silent Nights, úgy a svájci La Femme et le TGV is nagyon meglepett. Viszont fontos hozzátenni, hogy a kettő között ég és föld a különbség, ugyanis Timo von Gunten filmje egy gyönyörű kis történet a szerelemről és a vágyakozásról, miközben annyira megérintő, hogy azt hosszabb társaik is megirigyelnék.

A történet egy kissé magányos hölgyről szó, akinek az a mániája, hogy több évtizede minden áldott nap, ugyanabban az időpontban kinéz a háza ablakán és kilenget egy svájci zászlót a mellette elhaladó gyorsvonatnak.

A vonat vezetője észreveszi a nőt és egy levelet ír neki. A levelezés aztán kölcsönös lesz, majd egy furcsa kapcsolat alakul ki a vonatvezető és a hölgy között.

A végén van egy keserédes csavar, ami tökéletesen mutatja be, hogyan törnek össze az elképzelt álmok egyetlen pillanat alatt. A főszereplő kissé nyers és udvariatlannak tűnik elsőre, de ez mind a magányából adódik. Ahogy mindenki más, ő is igényli a szeretet, a törődést és az idő, a kor nem kizáró ok, ahogy azt a fia gondolja.

Bár franciául beszélnek benne, a főszereplő Elise egy angliai színésznő, Jane Birkin, aki nagyszerűen alakította a karaktert, tulajdonképpen sikerült úgy megkedvelnem, hogy legalább annyit zsörtölődött, mint amennyit mosolygott.

A La femme et le TGV egy aranyos kis történet, mely könnyen okozhat meglepetést, a Mindenki után a második legjobb alkotás ebben a szekcióban.

 

Mindenki

Végül pedig jöjjön az a film, melyért egész hónapban dobogott a szívünk és hétfő hajnalban még jobban dobogni fog: a Mindenki, angol címén Sing, mely a fogadóirodáknál nem a legesélyesebbként van feltüntetve, de rengeteg nevezetes külföldi filmes portál mondta, hogy számukra ez volt a legjobb a nomináltak közül.

Lehet, hogy egy kicsit hazabeszélek, de ha objektív vagyok, akkor is ott lyukadok ki újra és újra, hogy a Mindenki adta a legtöbbet, amit csak egy 25 perces kisjátékfilm adni tud.

A történet a ’90-es évek Budapestjén játszódik, ahol az ország leghíresebb gyerekkórusába belép Zsófi, az új lány, akinek szembesülni kell azzal, hogy a kemény és sikeréhes tanárnő, Erika néni elmondja neki, hogy nem elég jó és inkább tátogjon.

A Mindenki ugyanabban a helyzetben van, mint a Timecode, hiszen mindkettejük egy látszólag piti dologról szól, a mélyére nézve viszont látszik, hogy ez egyáltalán nem igaz. Kristálytisztán világos, hogy Erika néni könyörtelen módszerei talán egy vállalat élén levő igazgatókra vall, nem pedig egy alsós énektanárra.

Nemcsak a film végi nagy bosszú miatt olyan jó film a Mindenki: egyrészt remekül adja vissza az akkori kor helyszíneit és a kevés szó esik a mesteri színvilágáról is. Másrést pedig egy lélekkel teli, pozitív üzenetű, iszonyúan szórakoztató félórát nyújt annak, aki megnézi.

Ha eddig nem tettétek, vasárnap 21:05-kor láthatjátok a Duna TV műsorán, a díjátadó előtt. Ahogy tavaly, úgy most is élőben kommentálom majd Twitteren az eseményeket, úgyhogy várok mindenkit sok szeretettel!

 

 

Megosztás a facebookon

Minden évben van egy nap, ami egy kicsit más, mint a többi. Ez legtöbbünk számára mondjuk egy házassági évforduló vagy egy szülinap, nálam azonban ez nem más, mint az Oscar. Gyermeki lelkesedésem sajnos az utóbbi hetekben, sőt, hónapokban különböző gondok miatt csekélyebb volt, mint mondjuk tavaly vagy azelőtt, de a végére persze így is striguláznom kellett, hány napot kell még aludni.

A környezetemből sokan kérdezik, hogy mi is ebben annyira jó? Mi érdekes van abban, hogy néhány Akadémiai tag, akiket egyébként nem is nagyon ismerni, választ egy-két színész és film között néha úgy, hogy nem is veszik igazán komolyan a dolgukat. Nem igazán tudnék erre válaszolni, egyszerűen csak jó érzés, hogy megjutalmazzák azokat az embereket, akik rengeteget tettek azért, hogy egy adott évben elégedetten induljak haza a moziból.

Arról nem is beszélve, hogy a tavalyi Saul fia után újabb magyarnak drukkolhatunk, hiszen (ki nem tudná) Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmje is jelölt. A kategória nyertesének személyére elég sokat kell várni, szóval izgulás is lesz bőven.

Bár az év végi toplistám elmaradt és február végeztével már enyhén okafogyottá vált az elkészítése, ezért ezt most hanyagoljuk, pótlásként itt láthatjátok a szokásos összegzőmet az idei jelöltekről, esélyekről és meglepetésekről.

A jelöltek neve mellett a zárójelekben az én személyes értékeléseimet láthatjátok.

LEGJOBB OPERATŐR

Jelöltek:

Érkezés – Bradford Young (2.)

Holdfény – James Laxton (4.)

Kaliforniai álom – Linus Sandgren (1.)

Némaság – Rodrigo Prieto (3.)

Oroszlán – Greg Fraser (5.)

 

Aki megkapja: Kaliforniai álom – Linus Sandgren

Akinek kellene: Kaliforniai álom – Linus Sandgren

Aki biztosan nem kapja meg: Némaság – Rodrigo Prieto

 

Mit is kellene mondanom A kaliforniai álommal kapcsolatban? Igazából semmit, ha eddig nem tetted, most azonnal nézd meg és egyértelmű lesz, hogy miért olyan nagy favorit (sok más kategóriával egyetemben) Damien Chazelle remekműve. Nem tudnám megmondani, mikor láttam utoljára még egy ilyen szépen fényképezett filmet, melynek bár van kihívója az Oroszlán személyében, de vajmi esélye van annak, hogy pont ebben a kategóriában fog elbukni a La La Land.

A Némaság ugyan gyönyörű és kifejezetten kellemes nézni, de a mellőzöttsége miatt szinte semmi reménye nem lehet, az Érkezés és a Holdfény győzelme pedig szintén nagy meglepetés lenne.

 

LEGJOBB EREDETI FILMZENE

Jelöltek:

Jackie – Micachu (4.)

Kaliforniai álom – Justin Hurwitz (1.)

Oroszlán – Dustin O’Halloran és Hauschka (3.)

Holdfény – Nicholas Britell (2.)

Utazók – Thomas Newman (5.)

 

Aki megkapja: Kaliforniai álom – Justin Hurwitz

Akinek kellene: Kaliforniai álom – Justin Hurwitz

Aki biztosan nem kapja meg: Utazók – Thomas Newman

 

Ha az operatőr kategóriában egyértelmű Kaliforniai álom győzelmet jósolnak, akkor a zenével mi a helyzet? Ha nem a La La Land nyer, az biztos, hogy legalább akkora tüntetés lesz, mint Trump megválasztása után, amit szerintem az Akadémiai tagok sem szeretnének nagyon, emellett pedig kifejezett „előnye” a filmnek, hogy egy rohadt mestermű a score.

A többiek valószínűleg már a jelöléssel tökéletesen elégedettek és legalább az Utazók is elmondhatja magáról, hogy Oscar-jelölt. A Jackie-nek nagyon különleges zenéje van, elsőre teljesen befogadhatatlannak találtam és nem is éreztem, hogy illene magához a filmhez, de később egyre jobban megszerettem. Az Oroszlán is szép meg jó, de véleményem szerint a nagy csodák nem ebben a szekcióban fognak bekövetkezni.

 

LEGJOBB ADAPTÁLT FORGATÓKÖNYV

Jelöltek:

A számolás joga - Allison Schroeder és Theodore Melfi: Margot Lee Shetterly A számolás joga című regényéből (5.)

Érkezés – Eric Heisserer: Ted Chiang Életed története című novellájából (1.)

Fences: August Wilson: saját Fences című drámájából (2.)

Holdfény – Barry Jenkins és Tarell Alvin McCraney: saját In Moonlight Black Boys Look Blue című színművéből (3.)

Oroszlán – Luke Davies: Sarro Brierley és Larry Buttrose Oroszlán című önéletrajzi könyvéből (4.)

 

Aki megkapja: Holdfény

Akinek kellene: Érkezés

Aki biztosan nem kapja meg: Fences

 

Ahogy az eredetiben, úgy az adaptált forgatókönyv kategóriájában sincs hiány erős szkriptekből, én pedig nagyon bízok benne, hogy Eric Heisserer könyve, az Érkezés fogja majd vinni a szobrocskát. Még egy ilyen komplex, gondolkodásra késztető és intenzív történetet ennyire erősen ebben az évben számomra nem készítettek az Érkezésen kívül.

A Moonlight egy korrekt dráma, ami sajnos nem érintett meg túlságosan, de elég valószínű, hogy kompenzálni fogják a Legjobb film kapcsán és nyerni fog. Persze nem mondom, hogy nem megérdemelt, hiszen tagadhatatlan, hogy remekül írták meg a főszereplő fontosabb jeleneteit, amikből a későbbi személyisége kialakult, de engem nem varázsolt el.

Az Oroszlán egy gyönyörű történetet dolgoz fel és még a giccset is elfogadtam, de annyira díjhajhász sztorit választottak, hogy már csak azért sem adnám neki. A számolás joga pedig számomra teljesen érthetetlen, nyilván van egy szép és pozitív üzenete, de alsó hangon súrolja a korrekt szintet.

 

LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV

20th Century Women – Mike Mills (??)

A homár – Giorgos Lanthimos és Efthimis Fillippou (2.)

A régi város – Kenneth Lonergan (1.)

Hell or High Water – Taylor Sheridan (4.)

Kaliforniai álom – Damien Chazelle (3.)

 

Aki megkapja: A régi város – Kenneth Lonergan

Akinek kellene: A régi város – Kenneth Lonergan

Aki biztosan nem kapja meg: 20th Century Women, A homár, Hell or High Water

 

Az est egyik legkétségesebb része, ki nyeri a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriáját, hiszen A régi város és a Kaliforniai álom is nagy versenyben van érte, a többiek szinte teljesen esélytelen jelöltek.

Damien Chazelle filmje, ha valamiben nem tökéletes, akkor az talán a forgatókönyv, míg A régi város tulajdonképpen csak a szkript és a színészek miatt üt olyan hatalmasat. Mindkét alkotónak kijár az érdem, de ha azt nézem, hogy egy majdnem két és félórás drámának vagy egy musicalnek volt nagyobb bravúr fenntartani az érdeklődést, akkor előbbire szavaznék.

Az Akadémia talán úgy gondolkodik, hogy úgyis a La La Land lesz az est nyertese és a többiek alighanem a háttérben lesznek, így „elvesznek” egy szobrot tőle abban a kategóriában, amiben talán a legkisebb esélye van, hogy megnyerje.

A homár, a Hell or High Water és a 20th Century Women győzelmének esélye egyelő a semmivel.

 

LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ

Jelöltek:

Viola Davis - Fences (1.)

Naomie Harris - Holdfény (2.)

Nicole Kidman - Oroszlán (3.)

Octavia Spencer - A számolás joga (5.)

Michelle Williams - A régi város (4.)

 

Aki megkapja: Naomie Harris - Holdfény

Akinek kellene: Viola Davis - Fences

Aki biztosan nem kapja meg: Octavia Spencer - A számolás joga

 

Talán a női mellékszereplőt között volt a legnehezebb dolgom rangsorolni, hiszen idén tényleg nagyon erős alakítások születtek. Gondoljunk csak a sokadik alkalommal is ugyanolyan lehengerlő Viola Davis színészi teljesítményére, mellyel lekörözte az eddig vezető Naomie Harrist, aki szintén elkápráztatott úgy, hogy még a mellékszereplőkhöz viszonyítva is kevés szerepe volt.

De ha neki kevés szerepe volt, mit mondjon Michelle Williams, akinek tényleg csak percek jutottak? Ő is remekül alakította a kisiklott és fájdalmas életű karaktert, de a kevés játékideje miatt azért a díjat nem adnám neki. És vége Nicole Kidman is tud olyan érzékenyen játszani, amit a néhány évvel ezelőtti, elég gyenge filmjeiben valami miatt nem akart.

 

LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ

Jelöltek: 

Mahershala Ali - Holdfény (3.)

Jeff Bridges - Hell or High Water (2.)

Lucas Hedges - A régi város (1.)

Dev Patel - Oroszlán  (5.)

Michael Shannon - Éjszakai ragadozók (4.)

 

Aki megkapja: Mahershala Ali - Holdfény

Akinek kellene: Lucas Hedges - A régi város = Jeff Bridges - Hell or High Water

Aki biztosan nem kapja meg: Lucas Hedges - A régi város

 

Egyszerűen nem tudtam dönteni Hedges és Bridges között, ezért inkább kettejüknek egyszerre fogok majd drukkolni. Persze Jeff Bridges kisujjból kirázza a texasi város rangerének karakterét, míg Hedges csak 20 éves, szóval legbelül inkább neki szorítok, de bármelyikük győzelme is nagy meglepetés lenne. 

Amúgy ez az a kategória, ahol senkitől sem sajnálnám, hiszen mindenki nagyszerű teljesítményt nyújtott. Shannon hatalmas király volt az Éjszakai ragadozókban, de még mindig fáj a szívem, ha arra gondolok, mennyire méltatlanul mellőzött filmről van szó. Dev Patel hozta azt a karaktert és szintet, amit tud, Ali pedig, a nagy esélyes szintén remek volt ebben a furcsa, jószívű drogdíler karakterében. Győzzön a jobbik!

 

LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ

Jelöltek:

Isabelle Huppert – Elle (1.)

Ruth Negga – Loving (3.)

Natalie Portman – Jackie (2.)

Emma Stone – Kaliforniai álom (4.)

Meryl Streep – Florence Foster Jenkins (5.)

 

Aki megkapja: Emma Stone – Kaliforniai álom

Akinek kellene: Isabelle Huppert – Elle

Aki biztosan nem kapja meg: Meryl Streep – Florence Foster Jenkins

 

Valaki szólhatna már az Akadémiának, hogy elég meghívót küldeni az Oscarra Meryl Streep-nek, nem kell egyből jelölés! Az egyik kedvenc színésznőm és nagyon kedvelem, de el nem tudom képzelni, miért kell egy olyan alakításért is jelölni, amiben ugyan jó volt, de valljuk be, egy Meryl Streep kisujjból kiráz egy komédiát, míg a szégyenszemre kihagyott Ady Adams lehengerlő alakítást nyújtott egy kifejezetten nehéz szerepben.

Szóval nagyon sajnálom az ő mellőzését, de van más, akinek én személy szerint szorítani fogok: Isabelle Huppert! Egyszerre kemény és gyenge, kedves és undok, mi több: ő maga viszi el a hátán az egész filmet, amiről egyébként szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

A realitás talaján maradva viszont elég valószínű, Emma Stone lesz a nyertes, akitől egyáltalán nem fogom sajnálni, de a szívem ebben a szekcióban nem érte dobog. Ruth Negga jelölésének nagyon örülök, ha már a Loving méltatlanul alulértékelt maradt a díjszezonban, valamint Portman is remek alakítást nyújtott, mint Jackie Kennedy.

 

LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ

Jelöltek:

Casey Affleck – A régi város (1.)

Andrew Garfield – A fegyvertelen katona (5.)

Ryan Gosling – Kaliforniai álom (3.)

Viggo Mortensen – Captain Fantastic (4.)

Denzel Washington – Fences (2.)

 

Aki megkapja: Casey Affleck – A régi város

Akinek kellene: Casey Affleck – A régi város

Aki biztosan nem kapja meg: Viggo Mortensen – Captain Fantastic, Andrew Garfield – A fegyvertelen katona

 

Ez se lesz könnyű futam, hiszen nagy dilemma, hogy Casey Affleck botrányai mennyire ülték meg az Akadémiai tagok gyomrát és inkább döntenek úgy, hogy a szintén kiváló Denzel Washingtonnak adják a szobrocskát. Viszont amellett se mehetünk el, hogy Affleck az egész díjszezon során sokkal jobban teljesített, mint versenytársai, a többiek leginkább csak a jelölésig tudtak elmenetelni. Mortensen és Garfield nominálása már egy kisebb csoda, a harc nagy valószínűséggel Affleck és Washington között fog eldőlni.

Persze ki tudja, mikor akarnak húzni egy nagyot és Gosling lesz a befutó, nevető harmadikként?

 

LEGJOBB RENDEZŐ

Jelöltek:

Damien Chazelle – Kaliforniai álom (1.)

Mel Gibson – A fegyvertelen katona (5.)

Barry Jenkins – Holdfény (4.)

Kenneth Lonergan - A régi város (2.)

Dennis Villeneuve – Érkezés (3.)

 

Aki megkapja: Damien Chazelle – Kaliforniai álom

Akinek kellene: Damien Chazelle – Kaliforniai álom

Aki biztosan nem kapja meg: Mel Gibson – A fegyvertelen katona

 

Damien Chazelle a legfiatalabb Oscar-díjas rendező lehetne, ha megkapja, és több mint valószínű, hogy megkapja. Egy ideig kihívója volt a szezonban Barry Jenkins és talán egy kicsit Kenneth Lonergan is, de a végén már egyértelműen körvonalazódott, hogy ki a favorit. De gyorsan tegyük hozzá, teljesen megérdemelten, hiszen elképesztő bravúr egy olyan musical megrendezése, mely nemcsak egy pillanatnyi boldogságbomba, hanem megbújva komolyabb mélységekkel is bír, ez pedig mind igaz a Kaliforniai álomra.

Jenkins halvány reményei azért még nem hullottak szanaszét, Gibson és Villeneuve pedig a (teljesen) esélytelenek nyugalmával készülhet a kategóriára. Mondjuk remélem előbbi inkább nem készül sehogy, nagyon szép Gibson visszafogadása meg minden, de több nem kell belőle.

 

LEGJOBB FILM

Jelöltek:

A fegyvertelen katona (7.)

A régi város (2.)

A számolás joga (9.)

Érkezés (4.)

Fences (1.)

Hell or High Water (6.)

Holdfény (8.)

Kaliforniai álom (3.)

Oroszlán (5.)

 

Aki megkapja: Kaliforniai álom

Akinek kellene: Fences

Aki biztosan nem kapja meg: Fences, Hell or High Water

 

Na igen, elég érdekes a helyzet, hiszen a jelöltek legjobbja számomra az a Fences, melynek tényleg a nagybetűs SEMMI ESÉLYE nincsen. Tudni kell rólam, hogy nagyon szeretem a beszélgetős, „nyugodt” filmeket, az August Wilson színdarabjából készült Fencesnél pedig jobbat nem is találhattam volna. Iszonyúan erős élethelyzeteket boncolgató, megviselő dráma, de mégsem lélekromboló, hiszen a nagydumás főszereplő, Troy mindig bedob valami olyan sztorit, amivel látszólag csak a játékidő hosszabbodik, de egyébként meg marha szórakoztató.

De minderről alighanem felesleges beszélni, hiszen van nekünk egy filmünk, mely úgy robbant be a díjszezon kellős közepébe, mint valami tank, és úgy is tiport el mindent. Kétségtelen, hogy hatalmas fail lenne, ha pont a végén ejtenék pofára A kaliforniai álmot, és ha a szívemre teszem a kezem, nem is lenne korrekt.

Egy olyan filmélményt nyújtott az a két óra, amit a többi jelölt nem tudott adni. Nyilván ahogy mondtam, imádtam a Fences-t, de már csak jellegéből adódóan képtelen volt úgy elvarázsolni, ahogy Chazelle alkotása tette. Szóval nem sajnálom tőle.

Hogy kitől sajnálnám? Hát a Holdfény ne nyerje meg, de ha nem a La La Land, akkor a Fences, az Érkezés és A régi város győzelme után is mosolyognék. A számolás joga indokolatlan túlértékelése kicsit zavar, ahogy A fegyvertelen katona is jóval kevesebbet tud, mint ahány kategóriában jelen van.

 

Összefoglalva a 89. Oscar-gála sem lesz egy rossz buli, ami bár elég sok helyen egyértelműnek tűnik, de azért bízzunk benne, hogy lesznek meglepetések is. Ha másért ne, a gifekért!

A Twitteren élőben fogom kommentálni a díjátadót, várok minden filmrajongót! 

Megosztás a facebookon