"Vannak megmosolyogtató dialógusok benne, de az évek során annyi horror- és vámpírparódia látott már napvilágot, hogy csak fogod a fejed a klisés poénok láttán."

A vámpírfilmeket egészen a XX. század elejéig is vissza lehet vezetni, sőt, a Lugosi Béla által megformált Drakula című film 1931-ben, még mai szemmel is korszakalkotó műnek számít. Aztán jött a 9-es terv az űrből, Ed Wood "mesterműve", ami az egész akkori filmkészítést romba döntötte, de azt majd máskor.. A vámpíros műremekek közé tartozik a Nosferatu, a Vámpírok bálja, a Vámpír árnyéka, de én kedvencemet is ide sorolnám, az Alkonyattól pirkadatig-ot, hiszen kevesebb olyan alkotás létezik a földön, amiben annyi maradandó beszólás és remek jelenet lenne.

A mostani évezredben azonban látszólag megunták a komoly vámpírsztorikat, így jobb híján paródiákba kezdtek bele a filmstúdiók. Ezek közé tartozik Richelle Mead írónő könyvének filmváltozata is, a Vámpírakadémia.

Az a baj ezzel az egész műfajjal, hogy ennyi év után már a legtehetségesebb rendezők sem tudnak újat felmutatni. Ott van Mel Brooks 1995-ös Drakula halott és élvezi című darabjával, mely se nem vicces, se nem maradandó, viszont remek példának szolgál, hogy ilyen elismert filmeseknek is könnyen beletörik a bicskájuk a vámpírfilmekbe.

Így van ez a Vámpírakadémiával is. Sokak számára már elvárás sem volt, hogy felmutasson valami olyat, amit előtte még nem láttunk, viszont akkor legalább szórakoztasson. Vígjátéknak van titulálva, másutt drámának, viszont már az első húsz percben látod, hogy mindkettőnek csapnivaló. (Hozzá kell tenni, leginkább az előbbi dominál, dráma kb. annyi van benne, mint Selena Gomez tinifilmjeiben.

Annyiban viszont pozitív a helyzet, hogy legalább vannak benne dhampyr-ok, amit már Uwe Boll 2005-ban olyan hitelesen a vászonra vitt a Bloodrayne-nel, sőt, még azt is meg merem kockáztatni, hogy Zoey Deutch próbált színészkedni, a többiek viszont förtelmesek voltak.

Az a legszebb az egészben, hogy alig tíz perc alatt, ha nem kevesebb, ledarálják nekünk az egész sztorit, a szereplőket, a kapcsolatokat, hogy kik is pontosan a dhampyr-ok és a momák, és ha nem érted, akkor bocsi, lehet innen elmenni - Gyurcsány Ferenc szavaival élve.

Vannak megmosolyogtató dialógusok benne, de az évek során annyi horror- és vámpírparódia látott már napvilágot, hogy csak fogod a fejed a klisés poénok láttán, amin a készítők valószínűleg nevettek, és ezzel nincs gond, de nekünk had ne kelljen.

Az akciójeleneteket ostoba kamerarángatással próbálták "élethűvé" tenni, amivel csak annyit értek el, hogy többször is liftezett a gyomrom, és ennek tetejébe még úgy éreztem magam, mintha egy Michael Bay filmben lennék. (Hányinger és Michael Bay film? Hívja valaki az orvost!)

Mark Waters, a rendező egyáltalán nem ismeretlen a szakmában, ő jegyzi többek között a Mr. Popper pingvinjeit az Excsajok szellemét, de olyan kiváló alkotások is a nevéhez fűződnek, mint az 500 nap nyár. Waters-re tehát közel sem lehet azt mondani, hogy tapasztalatlan, vagy hogy rossz, csupán annyira bugyuta és felesleg a Vámpírakadémia, hogy ostoba dolog volt egyáltalán elkészíteni.

Értem én, hogy azoknak a tinicsajoknak készült, akik már a könyv borítójától is a mennyekbe voltak, és gyanítom, nekik tetszett is, de az összes többi ember, aki önszántából vagy "erőszakkal" végig ülte a filmet, valószínűleg stroke-ot, vagy különféle rohamokat kaptak a moziból kijövet. (Ezért ajánlatos egy kórház aulájában megnézni a Vámpírakadémiát.)

Értékelés: 10/3

 

Rendező:  Mark Waters
Forgatókönyvíró:  Daniel Waters
Zeneszerző:  Rolfe Kent
Operatőr:  Tony Piere-Roberts
Vágó:  Chris Gill
Szereplők:  Zoey Deutch, Lucy Fry, Olga Kurylenko, Sarah Hyland

 

 

 

Megosztás a facebookon