"Természetesen nem csalódtam a filmben, azt is tudja, mikor nem kell már erőltetni a jeleneteket, és mikor kell abbahagyni, és ha egy rendező ezzel tisztában van, sok kellemetlenséget háríthat el a nézőről."

Magyar film. Furcsa érzések kavarognak bennem, amikor e két szót mondom ki: a 2010-es években, olyan furcsán hangzik ez az összetétel, hogy magyar, és film. Persze honfitársaink mindig készíteni fognak majd alkotásokat, csak az nem mindegy, milyeneket.

Álom.net, Dobogó kövek, Holnap történt: ezek feketítették be a magyar film hírnevét, amivel azt értük el, hogy nemzetközileg nem fogadták túl nagy örömmel a filmeket, mostanság azonban már eltűnni látszik a magyarok iránti ellenszenv.

Gondolok erre azzal, hogy készült ám itt egy Isteni műszak, A nagy füzet, Pálffi György összes filmje: szóval csak összehoztunk az utóbbi években egy tisztességes felhozatalt, sőt, a nagyfesztiválokon is egyre több elismerést kapunk.

Hosszú órákon, vagy akár napokon át tarthat a magyar film mivoltának elemzése, úgyhogy inkább azt javaslom, térjünk át mai kiszemelt filmünkre, a Kontroll című gyöngyszemre.

Nagy bátorságra vallt, hogy egy egész estét játékfilmet az első filmes Antal Nimród kezébe adtak, ami ugyan pozitívum, főleg manapság, amikor már csak azok rendeznek filmeket, akik közel vannak a zsíros bödönhöz, (Értsd: folyamatosan rendezik a rossznál-rosszabb filmeket, egyre több költségvetéssel), A Kontroll azonban Magyarországon és nemzetközileg is nagy sikert aratott, a hazai filmezésben 2003 a Kontroll éve volt.

Pedig nincs itt semmiféle lövöldözős akciójelenet, vagy durva megerőszakolás több percen keresztül: a stáb csak forgatott egy baromi jó filmet egy metró aluljáróban, nem is túl sok pénzből, és mégis nagy siker lett. Eme mondataimat leginkább Andy Vajnának és a Magyar Filmalap összes tagjának ajánlanám.

Egy furcsa világban játszódik, furcsa karakterekkel, furcsa szerelemmel, egy teljesen fiktív világban. Azonban 100%-osan érezni, hogy ez a nagybetűs MAGYARORSZÁG, továbbá valami eszméletlen jó atmoszférát teremt Antal Nimród és Pados Gyula operatőr.

Már 2003-ban is ugyanazok a nevek voltak a főszerepekben, mint napjainkban, annyi különbséggel, hogy akkor még színészkedni is tudtak, be kell vallani, néhány azért nagyon elszálltak maguktól...

A műfaját tekintve thriller-nek mondható, rengeteg szatirikus elemmel, bár ennek a filmnek egy külön műfajt kellene alkotni. Mert megérdemli.

Antal Nimród aztán bekerült a körforgásba, elköltözött Amerikába, és leforgatta az egyik kedvenc thrilleremet, az Elhagyott szobát, ami szintén a hangulaton és az atmoszférán alapszik.

A rendező remekül tudja adagolni a feszültséget, és akkor jönnek a poénok, amikor már pattanásig feszült a levegő. Nemrég készített el egy Metallica koncert filmet, amit a mai napig nem tudok megérteni, valahogy sehogy sem illik be a filmográfiájába, de nem baj, minden rendezőnek becsúszik egy-egy ilyen kitérő, ami akár pozitív is lehet.

A történet Bulcsúról szól, aki jegyellenőrként dolgozik őrült társaival együtt, de unalmas életét azonban megtöri egy gyilkos, aki utasokat lök ki a metró elé: nekem már ez elég volt, hogy megnézzem a filmet, megvettek kilóra.

Természetesen nem csalódtam a filmben, azt is tudja, mikor nem kell már erőltetni a jeleneteket, és mikor kell abbahagyni, és ha egy rendező ezzel tisztában van, sok kellemetlenséget háríthat el a nézőről.

Antal Nimródnak tehát már nagyon kijárna egy igazi, hollywoodi, nagy költségvetésű film, hiszen nézve a filmjei adatait, egyikre sem lehet rámondani, hogy megbukott volna a kasszáknál, sőt, mindegyik szépen termelt, aminek pedig nagyon örülök, hogy a Rotten Tomatoes szerint a Kontrollnak sikerült százezer dollárt összekapirgálnia Amerikában, ami azért egy hatalmas szám, ahhoz képest, hogy ez egy igazi, vérbeli magyar film, minden poénjával és butaságával együtt. 

Értékelés:

10/7

 

Megosztás a facebookon