"Molnár Szilárd filmje tehát, akármennyire is tele van hibákkal, egy szórakoztató alkotás. A gép például meglepően jól néz ki, sok más, nagyobb költségvetésű sci-fi-ben is megállná a helyét. A forgatókönyv minden tekintetben kiemelkedik, a karakterek fejlődnek és az alapötlet is sok érdekességet, izgalmat rejt magában."

Mi sem lehetne nagyobb öröm egy filmszerető embernek, amikor látja, hogy egy csapat hobbifilmes, akik eddig csak rajongói voltak a filmeknek, nem pedig készítői, belevágnak egy igazán nagy, 80 perces alkotás elkészítésébe gyakorlatilag nulla költségvetés és tapasztalat mellett. Ez bizony nem csak dicséretreméltó, de a többi ember számára is egy nagyon motiváló dolog. A R.E.M. minden egyes percéről, pillanatáról lerí, hogy a lelkesedés hatalmas volt, ennek ellenére azért ezer helyen bele lehetne kötni. De minek?

A helyzet az, hogy Molnár Szilárd (Lisztes) művére nem lehet rá haragudni, és ha jobban belegondolok, nem is kell a részemről, hisz a maga módján tökéletes szórakozást tudott nyújtani. Ki is emelném először a legnagyobb pozitívumát, az irdatlanul vicces és belevaló szövegeket, amik általában Joe, az egyik főszereplő szájából hangzanak el. Nagyon nagy szerencse, hogy a R.E.M. kicsit sem veszi magát komolyan, és a filmről írt kritikákban megemlített “utolsó 20 percet” sem tartom annyira rossznak, hisz tulajdonképpen mégis egy komoly témával bíró alkotásról van szó, amit jó ötlet volt, hogy nem happy-enddel vagy a szokásos maszlaggal zártak le.

A történet szerint Joe épp a drogelvonóról jött ki, amikor összefut Márkkal, az új szomszédjával, aki bemutat neki egy nagyon különös, titokzatos gépet, mely segítségével mások álmaiban lehet járni. A két férfi azonban egyre több bűncselekményt követ el gépük használatával..

Akkor most térjünk át a színészekre, azaz a film gyenge pontjára. Sajnos azt kell mondjam, Pavlics Tamás, Márk alakítóján borzasztóan érezni, hogy nem hivatásos színész, (egyébként a Cinestar kritikusa), Orbán Gergelyt, vagyis Joe-t pedig a már említett király szövegei mentették meg. Itt sajnos rengeteget veszít a film az élvezhetőségéből.

A másik dolog, ami szúrta a szemem, az az operatőri munka és a beállítások. Gyakran olyan érzésem támadt, hogy kijelöltek a kamerának egy pontot, ahol mindkét szereplő látszik és ennyi is. Persze tudom, (vagyis nem tudom, honnan is tudnám?) hogy nagyon nehéz még erre is figyelni, de ez nagyon idegesített.

Kifejezetten tetszett, hogy ha jól emlékszem, a negyvenedik perc környékén lépünk csak be az első álomba, vagyis akkor látjuk mi, nézők először igaziból. Már tűkön ülve vártam és nem is kellett csalódnom, a játszótéri jelenet például a film egyik legkiválóbb pontja volt.

Molnár Szilárd filmje tehát, akármennyire is tele van hibákkal, egy szórakoztató alkotás. A gép például meglepően jól néz ki, sok más, nagyobb költségvetésű sci-fi-ben is megállná a helyét. A forgatókönyv minden tekintetben kiemelkedik, a karakterek fejlődnek és az alapötlet is sok érdekességet, izgalmat rejt magában, amit ugyan a kis budget-nek “hála” nem sikerült úgy kibontakoztatni, mint ahogy az (gondolom én) Szilárd agyában volt, de még így sem lehet okunk panaszra.

Vannak benne üresjáratok, mint például Márk szexfüggősége, ami véleményem szerint teljesen felesleges volt és még a játékidőben is csak maximum egy percet volt téma, így nem éreztem szükségét, ahogy a két pornónak sem, csak mert legyen benne csöcs. Másik negatívum, hogy még abból se mutattak szinte semmit.. :(

Összefoglalva tehát sok helyen bele lehetne kötni, de hülyeség, hisz szórakoztató volt és a kellemes játékidő is gondoskodik róla, hogy ne omoljon össze a világ, ha esetleg nem tetszett neked. Egyszóval csak gratulálni a tudok a fiúknak, nulla költségvetésből valami jót csinálni manapság elképesztően nehéz dolog.

Ja, és egy hatalmas plusz pont az Inception poszterért.

Cím: R.E.M.

Rendezte: Molnár Szilárd

Forgatókönyv: Molnár Szilárd

Zene: Elekes Gergő

Vágó: Gál Sándor

Szereplők: Orbán Gergely, Pavlics Tamás

 

Megosztás a facebookon