"Én azt mondom, örülhet az a rendező, aki egy ilyen filmmel indítja a karrierjét!"
Bevallom őszintén, semmit nem tudtam a Cop Car című thriller-ről, a stáblistából is csak Kevin Bacon neve volt ismerős, bár gyanítom, ha ő nem lett volna, még ekkora marketinget sem kap a film. (Vagy el sem készül.) Legnagyobb szerencsénkre viszont itt van ő, de nem csak neki köszönhető, hogy a Cop Car egy átlagon felüli alkotás lett: manapság már olyan ritka a csavaros történet, az okos, higgadt rendezés és a kiváló színészi alakítások egy filmben, mint Kojak haja, ráadásul úgy, hogy tényleg fogalmam sem volt, mire számítsak.
Azt máris el kell mondanom, hogy egyáltalán nem látszik az elsőfilmes Jon Watts-on, hogy még tapasztalatlan lenne, vagy bizonytalan, mivel erről szó sincs: azt persze érezni, hogy a szerény költségvetés miatt kevesebb szereplőt és kevesebb helyszínt használtak, viszont minden rosszban van valami jó. Így viszont kaptunk egy hangulatos, feszültséggel teli, kilencven percet, jó hosszú snittekkel, kevés dialógussal és klisével.
Minden tekintetben érdekes film a Cop Car. A történet szerint a címszereplő (haha, igen, a rendőrautóról beszélek) elhagyatottan áll az erdő közepén. Két arra járó gyerek játszani kezd vele, valamint amikor az ajtót is nyitva találják, beugranak és elindulnak vele. A tulajdonos seriff viszont egy testet rejteget a kocsiban, így minden erejével azon van, hogy visszaszerezze azt és hogy a foglya nehogy elmeneküljön.
Baromi egyszerű történet baromi csavarosan előadva, de mégis egy negatívummal kell kezdenem. A legnagyobb hangsúlyt a seriff mellett a két gyerek kapja, akik egy véletlen folytán megtalálják az elhagyott kocsit. Nem hazudok, ha azt mondom, a két karakter egyszerűen annyira rosszul van megírva, hogy egy-két jelenetet kivéve egyejolen értelmes cselekedetük sincsen. Az már más kérdés, hogy egy autót meg kisebb nagyobb hibákkal simán képesek elvezetni.
Biztosan szembesültél már azzal néhány filmben, amikor a gyerekektől tudtál volna a legjobban a falra mászni? Nos, itt is ez a helyzet, két ilyen kiállhatatlan, inkoherens, értelmetlenül viselkedő kölyköt még nem láttam. És most nem feltétlen a színészekre kell gondolni, sokkal inkább magukra a karakterekre. 10-12 éves gyerekekről beszélünk, de nincs annyi lélekjelenlétük sok esetben, hogy felfogják, nagy bajban vannak vagy hogy egy rendőrautó ellopása azért több, mint egy egyszerű kis csíny.
Szóval velük sok esetben problémába ütköztem, ennek ellenére viszont mégis szurkoltam nekik, mivel mégis ők az egyetlen ártatlan szereplők, hisz az őket körülvevő emberek szinte mindegyikük rosszindulatú, vagy bántani akarja őket.
Gondoljunk csak Kretzer vagy a fogoly viselkedésére: elsőre mindketten azt ígérik, hogy bízhatnak benne a lurkók és nem fogja bántani őket, ennek később mégis megtörténik a fordítottja, ha csak szóbeli értelemben is.
Érdekes dolog, hogy a filmből egyáltalán nem derül ki, vajon miért is akarta megölni a seriff azt a férfit, az viszont már sokkal inkább nyilvánvalóbb, hogy mindketten, ha más-más értelemben is, de rosszak. A Cop Car tehát sok esetben nem válaszolja meg a feltett kérdéseket, ahogy a vége is egy nagy cliffhanger-rel zárul, bár elég egyértelmű, hogy a végére azért minden jóra fog fordulni.
A Cop Car-nak tehát vannak hibái és tagadhatatlan, sőt, azt sem kétlem, hogy maximum egy-két hét és elfelejtem, egyszeri megnézésre viszont teljesen kiváló és szórakoztató, néhol nagyon izgalmas darab, bár semmi több egy tisztességes iparosmunkánál. Mindenesetre azt mondom, örülhet az a rendező, aki egy ilyen filmmel indítja a karrierjét!
Értékelés: 10/7
Reznor111 vagyok, a Filmmániás szerzője. Ha érdekelnek a filmek és a kritikák, kérlek olvasd, valamint oszd meg ismerőseiddel a posztjaimat, ha pedig véleményed van az írásokkal kapcsolatban, vagy csak egyszerűen melegebb éghajlatra szeretnél küldeni, komment formájában teheted meg. Ha privát kérdésed van, a fent látható email címen írhatsz nekem.
Megosztás a facebookon